Stefszki Tibor

Tibet, 2006 augusztus 19.

Roger az utazási iroda vezetője. Egy svájci , buddhista ember, aki már 66-szor megkerülte a hegyet és elhatározta, hogy összesen 108-szor szeretné. Neki 1 nap a megkerülés. Általában 3 nap. A mi Kailash Coránk 4 napos, mivel a 2. napon pihenőnap lesz 5050 méteren, hogy a kritikus 3. napra fittek legyünk. A megkerülés 55 km, ami 3 nap alatt nem nagy táv, de 5000 méteren az ember lassabban halad, pláne meredeken felfelé, a kevesebb oxigén miatt. Állitólag 6000 fölött az oxigén csak kétharmad részt van jelen a levegőben. Tartott az indulás előtt egy tájékoztatót és megválaszolta kérdéseinket. Elmondta, hogy lesznek pontok, ahol meg fogunk állni és bizonyos felajánlásokat tehetünk. Mi elhatároztuk, hogy követni fogjuk ezeket, noha nem vagyunk buddhisták.

Indulás előtt elmondtuk az imánkat. Ez egy szokásos engedélykérés és megtettük felajánlásainkat. Eléggé párás, szemerkélős reggelen indultunk el négyen Rogerrel. A hegy 4 különféle arca más-más szögből látható. Az első pont egyben Hegy első arcca, de nem leheett látni, mivel nagy volt a pára. A második pont a Darpocse (Elnézést nem vagyok buddhista, igy nem biztos, hogy helyesen irom a buddhista szavakat, ezuton elnézést.) Itt füstölőt és kadakot (fehér sál) és imazászlót lehetett áldozni. Majd átmentünk a megtisztulás kapuján, hajat hátrahagyva. A közelben található a 84 mahasiddha ( olyan lények akik rendelkezdtek nagy erőkkel) temető. Majd tovább menve elértük a “yak parkolót”- Máté szavaival élve, ahol lehetett yakkot és aki akart lovat is bérelni. A yak egy nagy állat, melyet teherhordásra használnak, mivel birja ezt a klímát. Nekünk természetesen minden rendezve volt. Ludmilla lovat bérelt, mivel nem birta. (Én nagyon tisztelem Őt mivel egy operáción is átesett nem sokkal az indulása előtt még odahaza és egy idősebb hölgyről van szó.)  Roger azt mondta, hogy több utazási iroda innen inditja a Corát és nem Darchenból, így az nem is egy teljes kőr. Majd egy hosszú szakasz következett az istenségek völgyében. Sok vízesés látható, melettünk kristálytiszta vizű folyam. A 3. ponton hozhatunk meg egy életre szóló szankalpát (pozitív elhatározás, kivánság). Majd a 4. pont következett, Buddha lábnyoma, ki szintén járt itt és Milarépa is. Közben az idő jobbra fordult és megmutatta magát a Hegy egy részében. Egy pihenő helyen megálltunk egy kis tibeti vajas teára. Hát bizony az indiai csáj után elég fanyar pofát vágtunk. Ludmilla is megérkezett fáradtan a lovon. Majd tovább mentünk a napi célunk felé Két hídon átkelve egy kis kerülővek megérkeztünk a 22 km-es ut végére. Itt egy buddhista gompa (szentély) áll. Rogerék hoztak sátrakat számunkra, de az egyik eltünt. Ez nagy ajándéknak bizonyult, mert igy Météval a gompában aludhattunk. Idegenvezetőnk szépen megmutatta a helyet, amiben meditálhattunk egy kis barlangban. Majd az alvó részben elhelyezkedtünk és egy szerzetes mondta, hogy csak üljünk le egy kicsit a meditációs teremben. Ő elkezdett egy csiingelős hangszeren játszani, amely hatására mély spirituális élményben volt részünk. Utána beszélgettünk Mátéval erről és kiderült, hogy ugyan olyan tapasztalatunk volt. Majd a nagy lépcsőfokokon lementünk a sátorhoz vacsorázni. Lakpa ezúttal is finomat készitett. Majd Ludmilla is megérkezett gyakorlatilag sokkos állapotban csuron vizessen. A folyó átkelésénél a ló megbotlott és Ő lebukott róla, de mivel a lába oda volt kötözve, nem sodorta el a folyó, hanem a ló húzta maga után a Brahmaputrában. Már két órája vizes ruhában volt. A négy fiú meszirozta a sátorban, hogy a teste ismét felmelegedjen. Hála Isten lassan “felolvadt” és evett is. Épp bőrrel megúszta még anyagi kár sem keletkezett, mert szépen kiszáradt a fényképezőgépe is. Majd felcaplattunk a szálláshelyünkre a nagy és hosszú lépcsős úton. 5050 méteren vagyunk, holnap pihenőnap lesz.