Stefszki Tibor

Kumba Méla, vagyis a három folyó találkozási pontja. Gangesz, Yamuna és Sarasvati. A két folyó felszinen folyik, de a harmadik a föld alatt és csak bizonyos csillagállásnál tőr a felszinre. Ahol találkoznak ott a folyók egyesülnek igy megváltozik a sodrásuk, áramlásuk. Hasonlóan a jógik két fő energiáról beszélnek, ami az emberben az aktivitást és a befogadást jelképezi. Bizonyos időközönként pedig az ugynevezett központi csatornán is áramlik az energia ami főleg Napkelte és Napnyugta körül aktív. Amikor ez a három áramlat találkozik akkor megváltozik az energia áramlás, vagy tudatállapot és létrejöhet a meditáció, majd akár megvilágosodás is. Igy a jógik ezt a természeti csodát belül élik meg illetve gyakorolják és ugyanakkor elzarándokolnak azokra a helyekre ahol a három folyó találkozik, ami nagy inspiráció a meditációra. A fő találkozási hely Allahabad vagy hindu nevén Prayag. Ilyenkor több millió hindu jön az ország minden pontjáról. Valamikor akár 20 millióan is. Ez egy nagy hindu vallási ünnep ugyanakkor a jóga nem vallás, de a hinduizmus sokat átvett a jógából, mivel a jóga India öröksége és sok itteni vallás ebből táplálkozik.

Hatalmas sátortáborok vannak felállitva a parton, a különféle vallási illetve spirituális irányzatok tábor helyei, így a miénk is. Ilyenkor mód nyílik, hogy az irányzatok vezetői összejöjjenek  egymás rendezvényein és élvezzék a spirituális testvériség sokszinűségét és imádják ugyanazt az Egyetlen Egyet. Indiában ez elképesztő, hogy milyen békében, természetesen és örömtelien történik.  Én a magam részéről nem vagyok oda a tömegért, de ez a tömeg egészen más itt a spirituális energia összeadódik és szinte lehozzuk a Földre a Mennyet. Nem hittem volna, hogy egy tömeg ennyire pozitív hatással lehet. Olyan ez mikor a Fény erősebb és autómatikusan az embereknek a jó oldala jön elő. Nehéz ezt szavakkal kifejezni, de érezhető ez az Energia, vagy nevezhetjük bárhogyan is.  A mi megmeritkezésünk hajnalban zajlott. Ilyenkor a vezetőt felékesitett hintón (ma traktor) viszik és hivei kisérik a megmerítkezés helyére. A rituális  fürdő  nem tart soká, hiszen mindenki részesülni szeretne ebben a lehetőségben Majdan visszamegyünk a táborhelyünkre.

Swámii ezt az ünnepi alkalmat ragadja meg, hogy szerzeteseket felszenteljen a tűzszertartás keretén belül. Itt nyílik lehetőség arra, hogy a Mester ajánlásával valaki  swámivá váljon. Ez az avatási ceremónia pár külső szimbólummal is jár. A jelölt a haját leborotválja, ami a világ hívságait jelképezi illetve az erről való lemondást, de egy tincset meghagy amit maga a Mester távolit el. Ezzel kifejezve azt a készségét, hogy megadja a tanitványának a szabadságot a kötöttségektől és megáldja Őket. A jelöltek az áldozati tüzet ghivel öntözik, táplálják és közben szent mantrákat énekelnek. Igy áldozzák fel ragaszkodásaikat, kötöttségeiket és azokat a szálakat amelyek megkötözik a lelket, mint harag, kapzsiság, féltékenység, szenvedélyesség stb. A tűz lényege, hogy mindent eléget, megtisztit.  Swámivá válni annyit jelent, hogy az illető lemond a saját életéről aképpen, hogy életével másokat szolgál a jóga tanításán keresztül. Ez alkalmommal is volt swámi – avatás.

Sok magyar is jelen volt ezen a jeles eseményen és az a hölgy is aki ma már a feleségem. Milyen érdekes az élet, néha minden elképzelést felülmúl.

Ami még számomra nagy ajándék volt, hogy vissza az ashramba menet a vonaton Swámiji spirituális örökösével utazhattam egy kupéban, aki fizikailag még csak tíz év körüli gyermek, de lelkileg más.

2006 november

Swámiji több ashramot vagy jógaközpontot alapított és működtet világ szerte. Indiában is jó párat, főképpen Rajasthan álllamban, ahol Mesterei éltek és tanítottak. A leglátogatotabbak jógaközpontjai: Jaipur, Jadan, Khatu és Kailash. Jadani központról az előző cikkben láthattunk képeket. Az utolsó pár kép Jaipurról van, ahol Swámiji Mestere, Guruji sokat tartózkodott. Jaipur úgy félúton van Delhi és Jadan között. Ha valaki Jadanba látogat akkor itt érdemes megállni, nem csak azért, mert  2x 350 km egy nap alatt kicsit fárasztó lehet. A képek a kailashi ashrammal kezdődnek, ahol sri Devapuriji élt. Itt három hely különösen nagy jelentőséggel bír: A Mester szobája, a tűzhelye és, fizikai testének temetési helye a teremben. Khatuval folytatódik, ahol tanitványa Mahaprabhuji élt és tanított. Itt A Mester szobája, temetkezési helye a teremben a főbb leborulási pontok. Swámiji alapitott itt Khatuban még egy helet, ahol több ízben is járt a Mester. Itt Mahaprabhuji lába nyomának a helye és Mesterével való találkozásának pontja ahol a zarándokok tiszteletüket , odaadásukat fejezhetik ki.  Ezek a helyek elsősorban Swámiji tanítványainak felbecsülhetetlen értékűek, de ismert zarándokhelyek Indiában és határain túl is.

India, 2006 október 30.

Goaból Bombayba (Mombai) utaztunk. Itt maradtunk egy napot amíg vártunk a csatlakozásra. Elbúcsúztunk a tengertől. Majd Marvarba tovább vonatoztunk. Indiába nagyon kényelmes és olcsó vonattal utazni. Persze azért vannak érdekességek. Páran azért ülnek egy fekvőhelyen és volt eset, hogy egy családfő a hat gyerekét a vonatablakon keresztül vette be nagy ámulatunkra. A busz utak normál busszal kényelmetlenek, mert az ülések kicsik. Az indiaik kisebb termetűek és ez csipőben is igaz. Amit elterveztünk sikerült az indai kőrút a végéhez ért, úgy 5500 km-t utazhattunk vonattal. Megérkeztünk arra a helyre, ahol 10 éve itt élhetem egy kerek esztendőt. Itt nagyon boldog voltam.  Sok változás volt az utóbbi időben. A társaság eléggé kicserélődött és Guruji, (Swámiji Mestere) is elment. Az Ő hiányát kézzelfoghatólag lehet érzékelni. Az Ő jelenlétében minden apró dolog, ami egy közösségben előfordul pár óra alatt rendeződőtt, kiegyenlítődött anélkül, hogy bármit konkrétan tett volna. Ez a szent jelenléte. Minden probléma elolvad, mint a hó a napsütésben.  

Mielőtt végigjártuk volna a területet az első utunk Swámijihoz vezetett. Nagyon jó volt újra találkozni. Majd Körbejártuk. Az utolsó tiz évben lett egy víztározó, ahol a monszúneső összegyűlik és amit a környező falvakban. mint áldást fogadnak, mivel ezen a félsavatogos vidéken, a víz az életet jeenti. A viztározó mellett lett egy mesterséges domb,i a kitermelt földből. Egy tekergős szerpentin út ki lett építve, a tetejéről nagyon szép a kilátás. A régi meditációs termet kinöttük, így egy nagyobb köralakú nádfedeles építmény épült. Nagyon okosan meg lett emelve, igy monszunkor is lehet használni. Épült egy nagy iroda is. Több kis nádfedelés kis köralakú házikó, ahol a vándorszerzetesek (szadhuk) kapnak szállást egy rövid időre. A hátsó épület ami régen közepén leéget teljesen készen lett Még egy szinttel magasodott és lift is van. Még egy pár apró épület itt-ott “kinőtt a földből”. A bejáratnál a vizház, ami vizet ad a szomjazóknak, ki erre jár, egy kinti tűzrakó hely. Most épül egy kórházépület, egy hatalmas iskola épület és hátrébb az ayurvédikus kórház és a gyógykészítményeknek is egy épület.  Swámiji létesített egy menhelyet a tehenek számára akiket a haláltól mentett meg, ide jöhetnek azok az állatok akiket levágtak volna. Az utak le vannak aszfaltozva és az épületek is izlésesn el vannak válastva egymástól. Az Om ashram épül és már csaknem szerkezetkész állapotban van. Ez az épületkolosszum nagyot haladt. Jól emlékszem 10 éve a nagyrszét mi mértük ki az alap helyének. A kis bolt is nagyobb helyet kapott, könyvtár szoba, mosoda, kis konyha (aki speciálisan akar magának főzni valamit), szóval egy sor új dolog ahogyan fejlődik, bővűl minden. Szép veteményes kert és a műhely is korszerűsödött. Bármelyik irányba nézek ezt láthatom.  A Mesternek hoztunk Tibetből vizeket. A Kailash hegyének lábáról havat és a Mansaroar tóból is egy kis vizet, aminek nagyon örült és az oltárára helyezte őket. Pár nap múlva ellátogatunk a többi ashramba is.

India, 2006 október.

Goa az Arab tenger mellett fekszik. Ez India egyik legkisebb állama, ugyanakkor híres üdülőhely. A tenger itt fürdőzésre, úszásra ideális. Egy kis öböl, ahol csak gyengéden simogatóak a hullámok. Egy sziget jobbról, egy félsziget balról és a parton végig magasodnak a kókuszpálmák. A part homokos és a víz fokozatosan mélyül. Pihenésre kiválló. A másik oldalon a Bengáli öböl sokkal vadabb volt több méteres hullámaival. Sokan jönnek ide Erópából is. Kibéreltünk a Palolem beachen egy szálást és felfedeztünk egy nagyon jó vegetárius étkezdét.  A szamószák nagyon csúsztak és a yoghurt és idítő volt a nagy melegben. Béreltünk  motort és bejártuk vele a vidéket. Gyönyörű pálmafák, Naplementék, strandok és bementünk a városba is ahol megtekintettük a híres katedrálisokat. Ismét keresztény világba érkeztünk.  Jó volt megemlékezni a híres keresztény szentről, Assisi Szt. Ferencről. A kókusztejet szívászállal lehettett inni a friss kókuszból.  Puriban kipihentük a himaláyai út fáradalmait, itt pedig felkészülünk,”rápihenünk” a karma jógára, ami majd a jógaközontban vár ránk.

India, 2006. október 16.

Ennél a pontnál találkozik a három tenger, a Bengáli öböl, az Arab tenger és az Indiai óceán. Ismét keresztény világba érkeztünk. Egy kirakatban Máté felfedezett egy képet, amelyről készült fénykép. Az iszlám, a keresztény és jóga – amit később átvett a hinduizmus – jelképei láthatóak. Igen ez hűen kifejezi az elfogadásukat, vallási toleranciájukat amit nemcsak értenek és beszélnek róla, hanem a szíből spontán módón fakad. Olyan kersztény Istentiszteletet láttunk “indiai módra”, hogy autómatikusan áhitatba kerültünk. Itt nagyon élő a spiritualitás, Egy normál indiai ember odaadása olyan erős és természetes, hogy már majdnem hogy mindegy, hogy melyik vallásban fejeződik ki, ölt formát. Természetesen ha üzletről van szó akkor a pénz az itt is átformáló hatással bír, ami egyre inkább nagyobb és nagyobb teret hódít. Ezért ha valaki szeretné tisztábban látni a mesebeli Indiát, minél hamarabb utazzon ide és vigyen magával életre szóló inspirációt az ország  ízéből. Főleg a falvakban tudták megőrizni a hagyományokat.

Egy Gandhi emlékművet néztünk meg ami nagy ajándék volt, mivel Porbandarba nem jutottunk el, ahol született. Jó megemlékezni erről a páratlan nagy lélekről, aki India hőse volt. Másnap komppal kiutaztunk a híres sziklához. A parttól pár száz méterre két nagy szikla látható. Az egyiken egy híres költő szobra áll, amelyet állitólag ötezer kőfaragó kreált, a másik sziklán pedig a Vivekananda Memorial magasodik. Swámi Vivekanada az egyik  leghíresebb  jógi a világon. Azzal vált hÍressé, hogy Amerikában professzoroknak tartott előadást, amelyet a jelenlévők oly nagyra értékeltek, hogy vissza kellett mennie előadássorozatot tartania. Nagyon sikeresek voltak ezek és India kormánya itt állitott egy emlékművet, mivel a híres jógi előtte India ezen részén volt pár nappal előtte. A jógi kristálytiszta tudását mestere Rámakrisna formálta ki, akinekaz  emlévével Kalkuttában találkozhattunk.

India, 2006 október 13.

Tovább utazva a Hindusztáni félsziget keleti részén dél felé, húsz órás út után megérkeztünk dél-India legnagyobb városába.,Madras vagy új nevén Chennái, ahol nagyon jó hangszereket vásárolni. Egyik kedves barátom kérte, ha majd Indiában járok vegyek már Neki egy Vinát. A Vina egy nagyon ősi hangszer két nagy töke van. Több mint egy méter hosszú mikor megvettük a riksába csak keresztbe fért bele, a két vége így kilógott a háromkerekű “motorbicikliből”. Ezt kellett volna feladni valahogy postán ami nem egyszerű, mert egy méter feletti csomag kétszer annyiba került volna, mint maga a hangszer. Még sem fűrészelhetjük ketté, de mát komolyan azon gondolkoztam, hogy leállitom egy kapualjba, mivel nem szeretném a hátamon cipelni fél évet amig itt tartózodom, és utána ki tudja, hogy a repülőre felvihetem-e kézipoggyászként. Végül is a boltos becsrélte egy mp-3 lejátszóra, kicsit nehéz szívvel váltunk meg a hangszertől, mert bizony annak lelke volt. Egy régi békebeli szaraszvati vína, amelyet a talán a szitárhoz lehet hasonlitani csak négy húrja van. Sokszor igy van ez az életben is nagyon szeretnénk valamit és ha megkapjuk örülönk ha megszabadulunk tőle, de azért a nyoma megmarad bennünk. Ez egy jó megpróbáló sztori volt, időt energiát, pénzt emésztett fel, ami általában a ragaszkodással jár.

E kis epizód után érkeztünk meg egy nagy szent ashramjába Tiruvanamalaiba. Ramana Maharisi 50 éve élt itt és acsenddel tanított. Vagyis hogy ha az ember elméje az Önvalója felé fordul és abban feloldódik, a csend, a béke, vagy boldogság autómatikus Került mindenféle komplikált technikát és semmilyen részletbe nem bocsátkozott abban a tekintetben, hogy más is lehetne az Önvalón kívűl. Talán úgy lehetne összefoglalni tanítását, hogy csak maradj csendben, merülj bele teljesen az Önvalóba és minden magától történik. Nagyon hasonlatos az üzenete Sankaracsarja advaita-védanta (nem kettősség) filozófiájával. Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni a tanítást, talán így lehetne: Csak Isten létezik és minden teretmény az Ő fénye (Önvaló)

Tamil nadu India legdélibb állama, itt már “csokifeketék” az emberek. Ernő barátunk, aki már több ízben segített nekünk már várt minket. Intézett szállást és végig kalauzolt bennünket azokon a helyeken amit itt érdemes felkeresni. A Ramanashramban nagyon mély volt a csend, szinte tapintható. Mindenki csöndben meditált és reggel és este Istentisztelet volt. Majd mezitláb felmentünk ahhoz a két barlanghoz amiben a nagy szent meditált hosszú éveken át. Szkanda és a Virupaksa barlangokhoz. Különösen az utóbbiban 17 éven át. Majd átmentünk egy kedves magyar családhoz, akik itt tartózkodnak már egy ideje és velük bementünk a városba mgtekinteni a hatalmas templomot. Ennek a templomnak a pincehelyiségében több napos révületben volt a szent és közben a férgek a testét összerágták. (Nem lett maradandó károsodás) Majd megnéztük a főtemplomot. Az udvaron egy elefánt egy rúpiáért “osztott” áldást. Ez egy aranyos cirkuszba illő mutatvány volt, ahogy az egy rúpiát az ormányával elveszi és utána azt a fejére teszi az illetőnek miközben táncol, ahogy a jobb majd a bal lábaira helyezi testsúlyát. Éjjel indultunk a szent hegy Arunacsala hegy megkerülésére, az ún Giri Pradaksinára. Kettő órakor indultunk és Hat órára visszaérkeztünk Napfelkelte körül az Istentiszteletre. Nagy ajándék volt ez a hely. Utunk továbbfolytatódott a Félsziget sarka felé Kanyakumáriba.